Zsófi

Balassa Zsófi vagyok, és a tánc már gyerekkorom óta az életem szerves része.

8 éves voltam, amikor a szüleim beírattak Zoltán Erika tánciskolájába. Az egyik legjobb döntésük volt, hiszen ez alapozta meg az egész gyerekkoromat és a tinédzseréveimet. Itt ismertem meg azokat a tánctanárokat, akiktől aztán 16 éven keresztül tanulhattam. Később ők alapították meg a Jamland Hip-Hop Tánciskolát, ahová boldogan követtem őket, és ahol később a tánckar tagja is lehettem.

Versenyekre jártunk, rengeteg fellépésen vettünk részt, klippekben táncoltunk, és egy olyan fantasztikus közösségben nőhettem fel, amelyből a mai napig több értékes barátságot őrzök. A hip-hop nemcsak rengeteg élményt és emléket adott, hanem számos különböző mozgásformával is megismertetett, amelyek mind hozzátettek ahhoz, aki ma vagyok.

2013-ban Anyukám a barátnője meghívására elment a Ritmo de la Luna Tánciskola nyári táborába. Elképesztően jó energiákkal érkezett haza, és azt mondta: ezt nekem mindenképpen ki kell próbálnom!

Már az első órán pontosan ugyanazt éreztem, amit ő. Ekkor csöppentünk bele együtt a Ritmo de la Luna és a tánc egy új, fantasztikus világába. Nagyon hálás vagyok, hogy ezt Anyukámmal együtt élhettem át, és talán éppen ezért tudom, milyen különleges élmény, amikor a tánc nemcsak egyéni öröm, hanem egy közösen megélt élmény is.

2015-ben a Ritmo de la Luna tanári karához is csatlakozhattam. Azóta a tánciskola és a tanári közösség számomra olyan, mintha a második családom lenne. Különösen nagy öröm, hogy ezt a csodát másoknak is átadhatom, miközben folyamatosan lehetőséget kapok a fejlődésre, a kibontakozásra és az önmegvalósításra.

Éppen ezért szeretnék most egy olyan órát létrehozni, ahol a gyerekek és szüleik együtt tapasztalhatják meg mindazt, amit számomra a tánc jelent: játékot, szabadságot, önkifejezést, kapcsolódást és rengeteg örömteli pillanatot.

A 4–7 éves gyerekek számára a mozgás és a játék természetes önkifejezési forma. Ezen az órán nem az a cél, hogy tökéletesen megtanuljunk egy koreográfiát, hanem hogy együtt mozogjunk, nevessünk, felfedezzünk, alkossunk és közben még közelebb kerüljünk egymáshoz.

Hiszem, hogy a tánc egy olyan közös nyelv, amelyben nincs szükség tökéletességre. Elég jelen lenni, egymásra figyelni, és együtt átadni magunkat a zenének.

„A tánc a lélek rejtett nyelve.”